Az egykori lóvasút-végállomás története

Buda második lóvasútja 1868. június 30-án indult el első útjára a Lánchíd budai hídfője és a Zugliget között.

A zugligeti végállomáson először egy faszerkezetű várópavilon fogadta az utasokat, majd ennek helyén az 1885-ös Budapesti Országos Kiállítás alkalmából, a megnövekedő turistaforgalomra felkészülve, egy nagyobb, tartósabb, téglából és fából készült várócsarnokot és indóházat alakítottak ki. A Kauser József (1848-1919) tervezte épület szépségét leginkább az a gazdag faoromzatos nyeregtető és favázas tornác adja, ami az alpesi, 19. század eleji nyaralókra és fürdőkre volt jellemző. A lóvasút pályáját 1896-ban villamosították, 1903-ban pedig elkészült az új villamos-végállomás az egykori Fácán vendéglő alatti szurdokban.

A Lóvasút épülete

A régi lóvasút-végállomás épülete egyszerű megállóhellyé vált, 1977-ben pedig, a Moszkva tér és a Zugliget között közlekedő 58-as járat megszüntetésével, végleg elvesztette kapcsolatát a villamossal.

Az eredeti funkcióját elvesztő épületben először posta, távirda és telefonhivatal kapott helyet, az 1920-as évek elején a felülről fedett, de oldalról nyitott, faoszlopos peron befalazásával pedig kétszintes bérházat alakítottak ki a villamosnál dolgozók számára.

A rendszerváltást követő években kiköltöztették a lakókat, az épület lakatlanná vált, és tovább pusztult.

Az önkormányzat régóta tervezte az egykori lóvasút-végállomás újjáépítését, de a jelentős költségek miatt csak külső forrás bevonásával megvalósuló fejlesztés jöhetett szóba.