Horváth Lili: Janikovszky humora a mai digitalizált korban is képes hatni a gyerekekre

Képzeletszínház felnőtteknek avagy éles tükör szavakból csiszolva. Kárász Eszter és Horváth Lili mindannyiunknak ismerős emberi játszmákat adnak elő Janikovszky Éva: A lemez két oldala című könyvéből. Lili három gyerekes színésznőként, feleségként és édesanyaként is ismeri ezeket a Lóvasúton is hamarosan felcsendülő férfi-női lemezeket.

Mikor született meg az ötlet, hogy színpadra állítsátok A lemez két oldalát?
– A Katona József Színházban körülbelül hat éve játszottuk először, 

egészen pontosan a Kamrában. Úgy indult, hogy egyszeri alkalom lesz, de annyira meglepően jól sikerült az előadás, hogy igen színes utóélete lett: egyre többször játszottuk, készült egy fiúverzió is belőle, sőt, utána országszerte és határokon túl is rengeteget vittük. A harmadik gyermekem születése után új kolléganők is beléptek a produkcióba: én vagyok az alaptag és olyan tehetséges kolléganők csatlakoztak vagy csatlakoznak hozzám időnként, mint Haumman Petra, Kovács Patrícia, Kovács Vanda vagy Láng Annamari.

A Lóvasúton Kárász Eszter lesz a partnered, akivel -stílusosan mondhatnánk – első Janikovszky élményeitek is megoszthattátok egymással, ugyanis olyan régóta vagytok már barátnők.
– (nevet) Valóban, Esztert gyerekkorom óta ismerem, együtt gyerekszínészkedtünk. Felnőttként a gyerekek iránti szenvedélyünk is összehozott minket: ő gyerekeknek énekel, bohócdoktorként gyógyít, én gyerekeket tanítok színészetre, valahogy mindig sikerült összefonódnia a pályánknak.

Generációk nőttek fel Janikovszky meséin, viszont ezt a felnőtt könyvét kevesebben ismerik. Szerinted sikerül megőriznie az aktualitását a történeteinek?
– Janikovszky kortalan alkotó volt. Tollár Mónika, aki dramatizálta és rendezte az előadást szinte alig húzott belőle valamit. Izgalmas, szinte monológszerűen írta meg Janikovszky ezeket a történeteit. A humora, a hétköznapisága, mint például a gyereknevelés vagy a férfi-női kapcsolatok, ugyanannyira aktuálisak most, mint gyerekkoromban. Sokszor játsszuk úgy, hogy szakértőt hívnak a szervezők, előadjuk a monológokat és utána átbeszélik a nézőkkel a látottakat. A mostani fellépés nagyon különleges lesz, ugyanis elképesztő ruhakölteményekben állunk színpadra: Aurora FolkGlamour, vagyis Nemeth Hajnal Aurora népi motívumok tartalmazó darabjai még különlegesebb vizualitást adnak annak az izgalmas térnek, amit a Lóvasút ad számunkra.

fotó: Sárközi Mariann

Mikor találkoztál először Janikovszky történeteivel?
– Még mindig látom és hallom, ahogy édesanyám (a Kossuth-díjas Tordai Teri – a szerk.) olvasta nekem őket esténként. Magam is rengeteget forgattam a két nagyobb gyermekemnél, most pedig lassan a legkisebb is belenő, úgyhogy újraolvashatom ezeket a kedves meséket. Janikovszky Éva ereje szerintem abban rejlik, hogy a humora a mai digitalizált korban is képes hatni a gyerekekre.

És mi a helyzet A lemez két oldalával? Az mennyire aktuális már nálatok?
– Nagyon, hiszen a 14 éves nagyfiam pont kamaszkorát éli és ott már visszaköszönnek ezek a történtetek, beszélhetnék itt például a rendszeres rendetlenségről a szobájában. (nevet)

Az előadás műfaja: egy óra nevetőizom tréning. Szerinted szeretnek a nézők nevetni ezeken a mindenki számára ismerős élethelyzeteken?
– Déjà vu érzésük van leginkább. Végletes, mert néha nagyon veszik a humort, és végig nevetik az előadást, de néha egy inkább csöndesebb közönség fogad minket, akik bizony komolyan elgondolkodnak a látottakon.

Nevessünk vagy sírjunk a problémáinkon?
– Mindkettő jó, de a bevezetőben is elmondjuk, hogy ezek nagyon ismert lemezek: vagy a szomszéd lemezei, vagy a sajátunk. Magunkra ismerünk ezeket hallgatva és szerintem nyugodtan kacagjunk együtt a problémáinkon egy önfeledt estén, az senkinek se árthat. Harminctól felfelé mindenkit érint, hiszen addigra már házas az emberek nagy része és akár már gyerekük is van. Persze ez nem azt jelenti azt, hogy a huszonévesek ne jöhetnének kicsit edzeni a későbbi kihívásokra.

Kovács Szilárd

Kiemelt fotó: Emmer László