Ott akarunk lenni

Játsszunk el a gondolattal… hisz gondolattal játszani el jó! Ülünk egy koncertteremben, ölünkben egy műsorlapot szorongatunk, amin Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz és Cziffra nevei olvashatók. Dobogó szívvel várjuk a kezdést. Nem tudhatjuk még, hogy az első traktus felcsendülése következtében való izomi lélekérzet rántja hátra a fejünket először, vagy a műsorközlő középretippenése rángít egyet még a vállunkon, de a csodatürelmetlenség már nagyban meghatározója apró lélegzetvételeinknek, az utolsó teremi köhhintések már fülpirítóan fülledt véráramként járják át a testünket. 

De hm! Legyünk kicsit forradalmian formabontók! Játsszunk el azzal a gondolattal is, hogy a papírunkon lévő nevek nem múltidejűségükben, hanem hús-vér jelenségükben várakoznak a művészöltözőkben nem több húszméter távolságban tőlünk. Történelmi pillanat érződik a megállt levegőben, amiben az audiensz falon innen, és a zsenik falon túl ajtórésnyi egyesülésében élhetnek e percekben. Az ember tátott szemmel és nyílt szívvel húnyt pilláján át várja a pillanat robbanását.

És íme! Bősze Ádám kézenfogva vezeti be Maria Callast a színpadra, hogy Horowitz és Cziffra négykezesével kísérve, Paganini elsőhegedűsi minőségében, Toscanini vezényletével, Liszt friss hangszerelésében szólaltassa meg azt az egy művet, ami miatt a világ teltháza gyűlt össze ezen az estén. 

A hatás nem múlik. Nem tud múlni, még akkor sem, mikor döbbenünk a gyönyörű álomból elő. 

És lélekfülünkben mindőjük zsenije egyként szimfoniál tovább…

Ezt a mámor-érzést biztosítani nem, de villanásokat az alkotózsenikről Bősze Ádám, a Cziffra György-emlékév során bemutatott Forradalmi etűdök című sorozatában mindenképpen tudunk. Mindeddigiekkel együtt büszkeség olvasni a Cziffra Fesztivál szervezésében, és a MOMkult és a Lóvasút együttműködésében létrejövő hét részes szériának műsorlapján a fenti nagyságok neveit: 

Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk inkább annak járunk utána, a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra? És ha igen (eláruljuk, ez a helyes válasz), akkor miben rejlett mindent elsöprő lendületük, játékuk, művészetük újdonságereje? Többek között ezekre a kérdésekre keres választ Bősze Ádám legújabb szórakoztató zenetörténeti sorozata.

___________

fotó: Mátyássy Jónás
#Cziffra100
Cziffra Fesztivál
kiemelt szponzor: