Nekem minden percem mámor, bizserget a víg élhetnék.
Én akkor is bolondoznék, ha búsképű felnőtt lennék!”
(Szabó T. Anna)

————————————————————————

Egyfelvonásos előadás: emberi játszmák női hangokon
Abszolút szórakoztató színház: egy óra nevetőizom tréning
A lemez A oldalán hallható: HORVÁTH LILI Jászai Mari-díjas színésznő
A lemez B oldalán hallható: KAKASY DÓRA színésznő
Az est házigazdája, moderátora, beszélgetőtársa: SZABÓ T. ANNA József Attila-díjas magyar író, költő, műfordító

Janikovszky Éva könyvéből, illetve Szabó T. Anna verseiből a színpadi szövegváltozatot készítette és az előadást rendezte: TOLLÁR MÓNIKA

————————————————————————

A képzeletszínházi est keretében két színésznő beszélget a kortárs író-költő-műfordítóval, valamint a nézőkkel. A Janikovszky Éva írásai alapján életre keltett halhatatlan nőalakok segítségével gondolkodnak közösen a 40 év feletti lét végpontjairól: mindennapi mélységeiről és magasságairól. Őszinte kíváncsisággal és együttérzéssel vallanak arról, milyen válaszok, megoldások születtek bennük az élet különféle helyzeteire a negyvenedik X-en túl…

’A lemez két oldala’ fergeteges monológjait Szabó T. Anna és Lackfi János virtuóz szövegű versei követik: a VersLavinából népszerűvé és közismertté vált írások közül egészen biztosan elhangzik majd János verse, „A nőci, ha negyven…” és Anna verse, a „A nő, az akkor nő…”!

A Lóvasúton debütáló produkció vers és próza különleges, szeretetteljes találkozása, ahol a közös nevező, a kapocs a játékosság és a derű. Afféle asszociáció-folyam: éles tükör – szavakból csiszolva. Épp ezért zárul majd a színpadi műsor az írónő 95. születésnapja alkalmából született ’janikovszkys’ Szabó T. Anna verssel, melyből azt is megtudhatjuk, Éva és Anna is egészen másmilyen felnőtt volna…

————————————————————————

„Biztos mindenkinek ismerős, ha a saját véleménye nagyon eltér a saját – adott esetben fél órával ezelőtti – véleményétől, csak mert közben egy másik szerepbe került, és már nem az anyukáját kell győzködnie ugyanarról, hanem a gyerekét. Nyilván néha nagyon nehéz nevetni ezeken a helyzeteken, de egy sötét nézőtéren simán lehet úgy csinálni, mintha ez nem rólunk szólna, hanem másokról.

A fergeteges előadás gyorsan magával ragadja az embert, az elragadtatottság állapotában viszont nehéz színlelni, így a röhögés feloldja azokat a gátlásokat, amik ezekben a helyzetekben rakódnak ránk. Janikovszky Éva azonban túl jó megfigyelő, a megengedő humor nem fedi el, hogy ezek bizony mi vagyunk. Szóval ez valami felszabadító röhögés, amiből kevés van az életünkben, miközben minden más módszer hatástalannak tűnik az élet nagy kérdéseinek kezelésére.”
minden percem mámor, bizserget a víg élhetnék.
Én akkor is bolondoznék, ha búsképű felnőtt lennék!”
(Szabó T. Anna)