Kozmutza Flóráról, Bagossy Julitól

December 30-án kerül bemutatásra a Lóvasúton a Bandázs Kollektíva Flóra című előadása. A rendezővel, Bagossy Julival beszélgettünk.

Hogyan és milyen szándékkal alakult meg a Bandázs Kollektíva?

Azt hiszem fordulópontra érkeztem a pályámon. A jelek arra utalnak, hogy szabadúszó maradok, lehet, hogy egész sokáig. Szerettem volna valóban élni ezzel a szabad úszkálással, formába önteni. Nem volt kényelmes, ha a nézők a privát instagram oldalamon próbáltak hozzám kapcsolódni. El akartam távolítani a nevemet az előadásaimtól – hiszen mindig csapatban alkotok és sok alkotótársammal visszatérő az együttműködésem. Az előadásaim között esztétikai, tapasztalati, tartalmi összefüggés van. Érdekel a szerzői rendezés, komolyabban gondolkozom azon, hogy egy idő után majd főleg szerzői filmeket készítsek. (Ez egy coming out, haha.) A múltban mindig nagyon megorroltam magamra, amikor egy munkahelyi helyzetben simulékonyan reagáltam. Például ezért imádtam csinálni a filmjeimet, mert ott szabad voltam. Szar érzés és sajnos óhatatlanul előfordul, hogy megélhetésért, megfelelésből, szeretetvágyból, félelelmből leadunk az ambícióinkból. Szabad akartam lenni. A Bandázs lehet egy közösség, egy viszonyítási alap, egy történet kezdete. Még az elején járok. Ki akarom magam okosítani szervezeti-financiális szempontok mentén. Meg akarom fogalmazni, hova tartok, milyen folyamatokon megyek keresztül alkotóként, kikkel szeretnék továbbmenni.

Miért éppen egy Kozmutza Flóráról szóló, bábos formanyelvű előadással indul a kollektíva önálló története? Mit árul el ez a választás arról, milyen színházat szeretnétek csinálni?

Például ez az ötletem csomó ideje fiókban van. Nem kellett néhány helyen – most pedig végre megcsinálhatom, lehetőségem adódott! Az egészben az a legszebb, hogy Soós Attila és Balsai Móni biztattak, kerestek meg, hogy dolgozzunk. Jól esik egy rendezőnek, ha a színészek szívesen csinálnak vele valamit. Attila a Bandázs Kollektíva kapcsán is szívesen adta át társulatvezetői tapasztalatait. Szerencsés véletlen, hogy ő is kötődik Kozmutza Flóra könyvéhez. Móni pedig kifejezetten női rendezővel akart dolgozni. Van egy hiedelem, hogy aki nem bábos, ne bábozzon, ez gyerekműfaj, művésszínházban ritkán látni bábot. Engem mégis pont ez érdekel. I am looking for freedom. Az is szerencse, hogy 5-6 évet kellett várnom erre az anyagra, mert soha annyit nem értek Kozmutza Flóra szövegéből, mint ma. Nyáron adaptáltam a szöveget, hogy időben meg tudjam mutatni Flóra lányának, Illyés Máriának, aki a jogörökös. Gyakorlatilag minden alkalommal, amikor néztem ezt a szöveget, összeszorult a szívem. A választás oka kutatás, találkozás. A rendezői palettámon egy újabb vallomásos, prózai mű színrevitele.

Pataki Ági producerként kapcsolódott a projekthez. Miért volt fontos, hogy egy ilyen tapasztalattal rendelkező alkotó is része legyen a produkciónak?

Ági sosem csinált még színházat. Megtisztelő és izgalmas, hogy a mi előadásunk az első, amit producerként segít. Remélem beváltjuk a hozzánk fűzött reményt.

Mennyire nehéz ma Magyarországon úgy létrehozni egy független előadást, hogy annak ne csak művészi, hanem hosszabb távú működési perspektívája is legyen?

Sok mindent lehetne erre a kérdésre válaszolni, de most csak két mondatot fogok. Általában vastag esőfelhők kezdenek gyülekezni lelkem egén, ha azt látom, hogy egy produkciós pályázatnál az van kiírva, hogy maximálisan megpályázható keretösszeg – hárommillió forint. Nagyon régóta ennyi és ez majdnem biztosan azzal jár, hogy ha rendezőként pályázom, kizsákmányolom a kollégáimat. Harmadik mondat: tűrhetetlen és fenntarthatatlan a független színházcsinálók helyzete és remélem sorra kerül a téma az országot toldozgató-foldozgató emberek íróasztalán.

Az előadás Illyés Mária engedélyével és támogatásával jöhetett létre. Mit jelentett az alkotók számára, hogy a család részéről is bizalmat kaptak ehhez az anyaghoz?

Meglátogathattam Illyés Máriát, aki beszélgetett velem és az engedélyét adta. Nagyon érdekes volt. Ő nagyon szereti és elismeri édesanyja könyvét. Tudom, mennyire intim és milyen körülmények között íródott ez az anyag, boldog vagyok, hogy Mária elégedett volt a szövegkönyvvel, méltónak tartja az eredetihez.

A Flóra egyszerre irodalomtörténeti, női és nagyon személyes történet. Melyik rétegét érzitek ma a legerősebbnek?

Nekem mindig a személyesség az első, aztán pedig minden más, amitől nem privát lesz, hanem közügy. Hogy mit jelent szeretni, segíteni, milyen egy olyan betegség, amilyen Attiláé volt. Flóra szövege elszámolás, határátlépés. Egy történet – nem szép a vége, de ha nem beszéljük el az ilyen történeteinket, nagyon egyedül maradunk velük.

Az előadásokra várunk mindenkit sok szeretettel!
Időpontok:
2026. december 30. (szerda) 19:00
2027. január 2. (szombat) 19:00
2027. január 15. (péntek) 19:00

Jegyek itt.