A modern ember egyszer csak ráébred létezésének koroktól, nemektől, társadalmaktól független valóságára. Megrészegül a felismeréstől, és megrohanja annak minden súlya és szabadsága, költőisége, és egyetemessége. Ezt a felismerést Virginia Wolf egy fantáziaregény formában írta meg, és ezzel új irányba terelte az irodalmat és a filozófiát.

A regényből készült monodráma ezt a fantasztikus utazást tárja elénk annak költőiségét és meseszerűségét bátran kihasználva, társadalmi és személyes szintjeit gazdagon illusztrálva. A mű személyességére érzékenyen reagáló, egyetemességét bátran képviselő színésznő, Sárközi-Nagy Ilona jeleníti meg Anca Bradu értő rendezését.

„Az adaptáció többnyire betartja a könyv kronológiáját, de itt valójában a szereplő minden egyes átalakulásának költői jelentéssel kell bírnia. Szerintem az utolsó fejezet egyik monológjában található az előadás kulcsa, egyfajta menekülés egy képzeletbeli világba, amelyben a szereplő szelleme több testbe is belebújhat, és valóban téren és időn kívül élhet. Ez lenne tehát az előadás lényege, de úgy hiszem, hogy a regény lényege is, hogy valójában tér és idő nem létezik. Létezik valamiféle röpke jelen, mely rendkívül intenzív abban a pillanatban, melyben megéled.”(Anca Bradu)

A Debreceni Csokonai Színház engedélyével. 

Az előadás után közönségtalálkozó.