– Hogy bírták a szüleitek, hogy ennyiféle különórára vigyenek Titeket?

Öten vagyunk testvérek, biztosan nem volt könnyű. Ugyanakkor éppen, hogy nem volt annyiféle különóra, mint most. A zeneórák mellett hittanra és cserkészetre jártam és úgy érzem, hogy ez pont elég volt. Sokat mozogtunk, kirándultunk és egy megtartó közösséget is kaptunk. Ma tanárként azt tapasztalom, hogy a gyerekek sokkal több különórára járnak. Nagyon sok a lehetőség és a szülőknek nyilván nagyon nehéz dönteni, hiszen mindenki a legjobbat, a legtöbbet szeretné a gyermekeinek. Ennek ellenére szerintem muszáj kihagyni egyes lehetőségeket, különben valójában mindenről lemaradunk.

– Mivel foglalkozol amúgy?

Nővéreimmel mindhárman a Járdányi Pál Zeneiskola tanárai vagyunk. Emellett különböző zenei együttesekben játszunk én például a Budapesti Vonósok Kamarazenekarban.

– Mik a terveid erre a vírusos időszakra?

Még nagyon az elején vagyunk – egyelőre kihasználom, hogy végre együtt lehetek egy kicsit a feleségemmel és a kétéves kislányommal. Egy zenész számára ilyenkor a gyakorlás mellett a zártajtós koncertközvetítések és a lemezfelvételek jöhetnek szóba. Biztos vagyok benne, hogy ha tartós ideig elhúzódnak a korlátozások, akkor ki fognak alakulni a lehetőségek.

– Bármilyen jótanács? Végszó?

Nem vagyok olyan bölcs, hogy tanácsokat nyújtsak. De úgy néz ki, hogy jó könyveket olvasni most bőven lesz időnk…  Nagyböjt időszaka van: érdekes most megélni a közösségi élet hiányát, ez is lehet egy fajta böjt. Talán ha vége ennek az időszaknak, jobban fogjuk értékelni a közösségeinket és többet teszünk értük. Egy biztos: a zene mindig fontos része volt és mindig fontos része lesz a közösségek életének. Reméljük, hogy az OMNIBUS-koncertek sorozat is hamarosan folytatódhat és minél több embernek nyújthat örömöt és feltöltődést!