Vajon mi a közös a hajléktalanból lett lottónyertesben, a hármas gyilkosságért harmincéves börtönbüntetését töltő elítéltben, a Down szindrómás szerelmespárban, a védett házban bujkáló bántalmazott anyában, a tanyán létminimum alatt élő férfiban, a demens édesanyját éjjel-nappal ápoló nőben…és bennünk? Mitől lesz igaz a mese?

Ahogy Tóth Krisztina író, költő írja a Beűzetés a Paradicsomba c. kötet előszavában: Dobray Sarolta szociografikus pontosságú történetei a mai Magyarország legkiszolgáltatottabb embereiről mesélnek mély empátiával, szeretettel, halálosan pontosan. Nem a kívülálló író hajol itt le, hogy történetekké stilizálja a szenvedést: a felelősségteljes írástudó figyel és rögzít. A nyugtalan írástudó hagy nyomot a korról, amelyben élünk. Pillanatfelvételeket készít, mindig a megfelelő szögből, a megfelelő képkivágással. Pontosan tudja, hogy nem létezik mi és ők, hogy nincs kétféle Magyarország, nincs biztonság és béke ott, ahol emberek magukra hagyatva tengődnek. Galgóczi Erzsébet, Tar Sándor nyomdokain járva a nélkülözésben is felcsillanó emberséget, a méltóság elpusztíthatatlan vágyát örökíti meg, és a végső reményt: igen, van még, aki figyel.

Az esten Juhász Anna irodalmár beszélget a szerzővel, Dobray Saroltával és a kötetben szereplő irodalmi riportok egyszerre különleges, és mégis hétköznapi szereplőivel. A történetekből Vecsei H. Miklós színművész olvas fel.

Támogató: Nők lapja és Scolar Kiadó