Kalmus Felicián: Annyit akarok, hogy élvezzük együtt a világot

A jóképű csellóművész a legnagyobb klasszikusok mellett filmzenéket, népdalokat, és saját szerzeményeit adja elő november 9-én este 7 órakor a Lóvasúton. A világszerte ismert művész stílusa senkivel össze nem téveszthető, zenei sármja játszi könnyedséggel nyitja meg még a szkeptikus hallgatók szívét is a komolyzene irányába.

Mit hallhatnak tőled az érdeklődők november 9-én este a Lóvasúton?
– A classical crossover világát hozom magammal, amit már megszokhattak tőlem a hallgatóim. Lesznek benne klasszikus zenei kapaszkodók, de nyilván ez egy olyan egyedi világ, ami a fejemben született meg, pont ettől lesz különleges élmény azoknak, akik eljönnek.
Az akusztikus csellóé lesz a főszerep az esteden, a megszokott hangszerelések mellett!
– Nagy izgalommal is tölt el, hogy pont egy ilyen helyen játszhatok, mint a Lóvasút. A tizenkettedik kerületben születtem, és utána is éltem errefelé. Mindig megcsodáltam ezt az épületet, archív fotókon láttam, hogy mennyire szép volt régebben. Nagyon örülök, hogy az utolsó pillanatban meg lett mentve és nem lett az enyészeté.
A munkáidat hallgatva azt mondhatnánk: te vagy az a zenész, aki -lazábban fogalmazva -trendivé teszi a komolyzenét. Honnan jött az ötlet?
– Igazán kedves gondolat. Nem volt tudatos, egyszerűen én ilyen vagyok: eszméletlenül szeretem azokat a lehetőségek, melyekkel ki lehet egészíteni a klasszikusokat és modernebbé, vagy még inkább a sajátomé tenni azokat. A Zeneakadémián diplomáztam, a legkomolyabb csellóversenyeket játszottam el, de közben mindig égett bennem a vágy, hogy kimozduljak az adott keretek közül. Nem kötelező trendivé tennem a műfajt, csak annyit akarok, hogy élvezzük együtt a világot. Ezt az édesapámtól tanultam, aki a mai napig szaxofonozik. Erre sokan azt mondanák, hogy ő könnyűzenész. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: mi a komoly és mi a könnyű? Ha beletesszük szívünket lelkünket, akkor az bárhonnan is nézzük komoly. Az igényességen van a hangsúly, az pedig nem műfajfüggő.
A „könnyű” műfaj ellenére mennyire volt jelen a „komoly” zene az életetekben?
– Születésemtől kezdve! A testvéreimmel teljesen mindegy volt, hogy egy jazzlemezt rakott fel apu vagy Csajkovszkijt. Az egész gyerekkorom ezzel telt, mentem vele, amikor csak tudtam, akár ha a Big Banddal játszott, akár ha a stúdióban dolgozott. Pont ez az eklektikusság tett igazán nyitottá: bármit meghallgatok és hagyom, hogy lenyűgözzön a zene: legyen az egy tizennyolcadik századi zongorajáték vagy egy tavalyi elektrosláger.
Ahogy beszélgetünk azt érzem, a pörgés és az újítás alapbeállítás nálad!
– Igen, van benne valami. Megyek, pörgök, megvan a lendületem. Szerintem lassú és visszafogott műsort még nem állítottam össze. Szeretem felturbózni a klasszikus dallamokat, de az erős dinamikát néha kicsit meg kell szakítani egy pihentetőbb, léleknek kedvesebb dallammal. Ez olyan, mint amikor felfutunk egy kilátóba, majd picit megállunk és gyönyörködünk a tájban.
2019-ben sajnos a fiatalok számára a komoly zene, mint kifejezés felér egy szitokszóval.
– Pedig nyugodtan jöjjenek el ők is. Ha valaki ezt olvasva is azon gondolkodik, hogy vajon mi lehet ez amit én csinálok, akkor menjenek fel a kedvenc zenei megosztó oldalára, ahol rövid felvételeken meghallgathatják, mi is számomra a zene. Viccesen mondhatnám, hogy nem fogja felkötni magát az unalomtól, ha meghall egy keringőt, hiszen Ed Sheeren Perfect című száma is egy keringő. Nem beszélve a filmzenékről: feltenném nekik a kérdést, hogy az Indiana Jones vagy a Star Wars dallamai komoly vagy könnyűzenék? Könnyűnek túlságosan igényesek és kidolgozottak, de komolyzenének meg túlságosan új? Hogy is van ez? Emlékszem az egyik meghatározó zenei élményem volt, amikor meghallottam a Mátrix című sci-fi dallamait: ahogy a kórusművekre jellemző hangzásvilágot vegyítették az elektromos zenével…eszméletlen!
És mi a helyzet a komolyzenét kedvelőkkel?
– Tőlük kapom a legjobb véleményeket. Sokaknak változtattam meg a hozzáállást a zenéhez, nem lankadt a figyelmük a koncert alatt és be tudták fogadni ezt a modernebb hozzáállást: bátran használok elektromos mintát, vagy változtatok a megszokott szerkezeten, hiszen ahogy őket is, magamat is szeretem lázban tartani.
Mi a helyzet a kritikákkal?
– Nagyon örülök nekik, én pont az a zenész vagyok, aki nem szereti ha agyondicsérik, mert abból nem tudok tanulni. Persze attól még jól esik – nevet, majd folytatja –:
– Sokan vannak, akik lehúznak vagy másképp látják, amit csinálok. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen mindenki a saját kultúrája alapján tud ítélkezni és alkotni, én is csak ezt tettem. Nem tudok mindenkinek megfelelni.
2018 nyarán Great GreatGrandma címmel jelent meg első önálló albumod, melyen mindenki által ismert népdal motívumokból ihletet merítve készítetted el saját bátor, és korszerű feldolgozásaid. Az album mottója: Ükanyám dalai az én világomban. Mi a következő?
– No2 lesz a címe, pont tegnap küldtem el a végleges zenei anyagot. Ezen szigorúan classical crossover szerzemények kerültek fel, két vadonatúj művel. Egy darab feldolgozás se lesz rajta, mind saját szerzemény, kivétel egy, amit Hrutka Róbert írt nekem.
Végezetül: miért van szükségünk a zenére szerinted  a mai világban?
– Ha szép a zene és van mondanivalója is olyan, akkor egy szebb élményt, világot hagy maga után, inspiráltabbak lesznek az emberek.

Kovács Szilárd

Kalmus Felicián november 9-én 19 órától játszik a Lóvasút Peronján, jegyek elővételben a lovasut.jegy.hu oldalon és a MOMkult jegypénztárában kaphatók.

(fotó: https://www.instagram.com/randomcello/)

Az Omnibus – Zene komolyan mindenkinek!  koncertsorozat október 12-én nagy sikerrel elindult a Lóvasúton.

A Surján-testvérek vonós triója ismert és kevésbé ismert klasszikus zenei műveket játszik minden alkalommal más vendégművésszel. A legkisebbek babaszőnyegen hallgathatják a szép muzsikát, a kicsit nagyobbakat pedig zenepedagógusok várják, hogy a szülők is nyugodtan figyelhessenek a koncertre. 

Ízelítő a programból:

Következő alkalmak:
január 4.
február 15.
március 14.
április 4.
május 10.

A részvétel 300 Ft-os regisztrációs jegy vásárlásához kötött.

Várunk minden érdeklődőt!

Az november 20-i Bősze Ádám: Nagy zenészek, nagy szerelmek előadásra korlátozott számban jegyek még 2000 Ft-os áron elérhetők a galériára.
Az esten Mendelssohn kerül Peronra.

Várunk minden érdeklődőt!

További időpontok:
2019. december 28. Mozart
2020. január 20. Wolf
2020. február 6. Schumann
2020. március 18. Britten
2020. április 22. Liszt
2020. május 14. Mahler
2020. június 3. Beethoven

A Surján-testvérek október 12-i családokat is invitáló komolyzenei koncertjére minden jegy elkelt.

A programot minden hónapban meghirdetjük, legközelebb november 30-án, 17 órától várjuk az érdeklődőket.

Regisztrációs jegyek itt vásárolhatók.

Kovács Dániel beszámolója
Bősze Ádám előadássorozatáról

“Nagy zenészek, nagy szerelmek”

Először a piros tornacipő volt gyanús, aztán a hanglejtés. Éreztem, ez nem mindennapi találkozás lesz. Az embernek persze mindig vannak előfeltételezései: ez is csak egy unalmas este lesz, semmi új nincs a nap alatt és amúgy is hűvös van. Aztán belegondoltam, hogy még mindig él bennem a remény és pont ezért kapom össze magam hétről hétre egy-egy estére, hátha megtörik a jég, lenyűgöznek és valami különleges élményben lesz részem.

A „vakrandim” ezúttal egészen pontosan Bősze Ádám műsorvezetővel, zenetörténésszel történt, a poén pedig, hogy ő nem is tudott róla. Mielőtt az olvasó azt feltételezné, elvetemült, titkos imádónak csaptam fel, megnyugtatom, csupán arról van szó, hogy még soha nem láttam élőben a zeneantikvárius egyetlen előadását sem.

A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban szimpatikus úriember tereli be a közönséget, majd egyszer csak feltűnik a már említett tornacipő a színpadon… Ekkor csillant fel bennem a remény. Már korábban kétségtelen volt számomra, hogy Bőszét receptre kéne felírni a mai középiskolásoknak: ha ilyen emberek tanítanák a gimnazista zenetörténelmet, akkor talán a ballagó diákoknak több is megmaradna az említett tanórákból, mint az a megalázó pillanat, amikor mutáló hangon kellett énekelni az Ómagyar Mária-siralmat jegyre – a példa nem vicc, saját élmény, végül kettest kaptam, a jelenet azóta is kísért. Szóba kerülhetne az órákon például az olyan zenészek, mint Richard Wagner élete és művészete. Faust, Tannhauser és a Trisztán és Izolda. Pár cím, néhány dallam – sokak számára ismert momentumok Wagnerrel kapcsolatban. Újságíróként azonban nem a statisztika és a felszín érdekelt – ahogy Bőszét sem –, sokkal inkább a szaftos részletek.

Alig pár perccel az előadás kezdete után rögtön világossá vált, hogy ez a pasi – Wagner – korának rocksztárja volt: úgy váltotta a nőket, mint én a pólókat 37 fokban, a pénzzel meg úgy bánt, mint egy rendes feleség a Glamour-napokon.

„Hogy milyen ember volt Wagner? Borzalmas – ez az én magánvéleményem.” – mondta az előadása kezdetén Bősze. Erős kezdés, úgyhogy innen már tényleg csak pletykákra és nőkre számítottam. Nos, mint kiderült: volt egy pár Wagner életben. Nincs mit szépíteni, a mi Richardunk önző alak volt, leginkább Fellini 8 és1/2 című filmjének főhőse, a filmrendező Guido jutott eszembe róla: volt itt feleség, gazdag múzsa és szerető egyaránt, akiket szemrebbenés nélkül vert át vagy alázta meg őket.

Első felesége, Minna Planer – akiről egyszer azt írták: „kitört a lábjegyzetek közül”, pedig ha őszinte akarok lenni, eleinte mindent megtett érte, hogy egy elfeledett név legyen a Wikipédián a zeneszerzőnél négy évvel idősebb hölgy – feladta az amúgy jól menő színésznői karriert, egy szerencsétlen balesetet követően elvetélt, s így az anyaság nem adatott meg neki, és rendes művészfeleségként bármikor vállalta a nyomort férje kedvéért, akit ez sem akadályozott meg abban, hogy – kis túlzással – mindenkit elkapjon, aki él és mozog. Ennek csúcspontja talán gazdag svájci szerelme volt, akit a vagyonáért akart elcsábítani annak férjétől úgy, hogy gyakorlatilag mindezt elmondta hűséges nejének.

Második nejét is házasemberként ismerte meg, ő nem más, mint Liszt Ferenc lánya volt, Cosima. Az ifjú hölgy már bőven házas volt idegileg labilis, később agyvérzésen átesett férjével, mikor Wagner felfedezte őt. A nő gyermekeket szült, a probléma az volt, hogy a második gyermeknél már nem volt egyértelmű, ki az apa – ez Wagner halála után egy legendás örökösödési perhez vezetett. Később a szerelmesek vállalták kapcsolatukat, három gyermekük született, de a hírek szerint Wagner ezután se bírt a vérével, igaz, ekkor már sokkal visszafogott volt, mint Minna idején.

A slusszpoén pedig: Wagner igazi szerelmének múzsáját, Mathilde Wesendonckot tartotta. Az előkelő hölgy mecénásként került a zseniális zeneszerző életébe. Forró levelezésük alapján egyértelmű, hogy nem csak pénzt és házat biztosított Mathilde Wagner számára. Nem véletlen, hogy a hölgy hatására íródott Trisztán és Izoldát már Velencében fejezte be a zeneszerző, mivel a férj megtalálta egyik pikáns levelüket, ami lebuktatta románcukat.

Minna szívbajban halt meg, szegényen, Wagner el se ment a temetésére. Cosima szült és tűrt, Mathilde férje hatására került ki a képből. Mint sajnos sok esetben, itt is a nők húzták a rövidebbet, míg a léha férfi röhögött a markába.

Bősze nem árult zsákbamacskát, valóban a tizenkilencedik század pikáns bulvártörténeteinek lehettünk fültanúi, ahogy a sorozat következő részeiben is erre számíthat a közönség. Akit Berki Krisztián vagy Pumped Gabo helyett jobban érdekel Mendelssohn szerelmi élete, az október 17-én feltétlenül látogasson el a Lovasútba.

A sorozat következő állomása:
Október 17. LÓVASÚT | PERON
#Mendelssohn | Bősze Ádám előadássorozata

Nyitvatartás

Helytörténeti Gyűjtemény | szerdától vasárnapig 10:00–18:00

EBER Desszert | hétfőtől csütörtökig 12:00–20:00, péntektől vasárnapig 10:00–20:00

A Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont műemlék épülete a hét minden napján várja a látogatókat, a belső terek megtekintése a benne zajló rendezvényekhez igazodóan lehetséges.