Új időpont: 2020. október 11.

A Leskowsky Hangszergyűjtemény különleges hangszerbemutatója

Már csak azért is érdemes a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontot meglátogatni, mert ez az egész egy remek kirándulás. Friss, hegyi levegő, gyönyörűen helyreállított, szép épület, kitűnő kávé és sütemények a cukrászdájában. És ekkor még nem is beszéltünk arról a sok izgalmas programról, ami itt várja napról napra, estéről estére az idelátogatókat.

Válasszunk ki egyet a programok közül, és legyen ez olyan, ahova bármilyen életkorú ember elmehet, kisgyermektől a nagymamáig. Ahol nemcsak ülni lehet, hanem résztvevőként akár beleszólni az előadásba. Ahol nemcsak hallgatni kell és lehet, hanem akár megszólaltani is egy-egy hangszert.
Megvan! Menjünk el a Leskowsky Hangszergyűjtemény bemutatójára március 22-én, délelőtt!

A Leskowsky Hangszergyűjtemény az ország egyetlen hangszermúzeuma. Kétezer, klasszikus, népi- és kísérleti hangszert mutat be, amelyeknek keletkezési ideje a középkortól napjainkig terjed. Mind az öt kontinens hangszerei láthatóak itt, adott esetben akár meg is szólalnak a szakember vagy akár a látogató kezében.

A kecskeméti gyűjteményt 1979-ben alapította Leskowsky Albert. Külföldről is hozott hangszereket, és járta a tanyavilágot, értékes darabok után kutatva. A tanyasi emberek jól látták Leo alázatát és hagyománytiszteletét – szívesen ajándékozták neki a hangszereiket.
A Hangszergyűjtemény vezetője Szilágyi Áron, a Nemzetközi Dorombszövetség elnökségi tagja, az Eurokult Nemzetközi Kulturális Egyesület elnöke, az OPEN2018 egyik arca. Dorombjátékosként négy kontinensen játszott, tanított, tartott előadást. Zenekaraival Európa legnagyobb fesztiváljain lépett fel. Kecskemét világzenei eseményei elsősorban Szilágyi Áron nevéhez kötődnek, aki a Gyűjteményben is tart előadásokat. Aki többet szeretne tudni a hangszerekről, látogasson el Kecskemétre!

Mi is a hangszer? Minden olyan eszköz, amelyet zene keltésére használunk. Ezért nem kell majd csodálkozni a hegedűk, citerák, kobzák mellett kanalak vagy egy vizeskanna láttán: ezeken is muzsikálnak az ehhez értők. Sokféle csoportosítással próbálkoztak a tudósok, végül az vált be, amely a hangszereket a hangforrás alapján tette csoportokba. Ily módon négy alapvető hangszercsalád van:
Idiofon hangszerek: a hangforrás maga a hangszer teste, ilyen a doromb, a harang, a xilofon, a marimba, a triangulum és a cintányér.
Membranofon hangszerek: a hangforrás egy kifeszített hártya, ilyenek a dobok, a köcsögduda és a mirliton.
Chordofon hangszerek: a hangforrás egy két pont között kifeszített húr. A húrt lehet dörzsölni (hegedű, cselló, stb.), lehet ütni (cimbalom) és lehet pengetni (gitár, citera).
Az aerofon hangszereknél a hangforrás a rezgő levegőoszlop. Ilyenek a furulyák, a trombita, de ide tartozik az orgona is.

Ezekkel (és sok mással) fog megismerkedni – valóságosan és virtuálisan is az, aki ellátogat a Lóvasútra március 22-én, és bizonyosan nem fogja az utat megbánni.
Az esemény vendégművésze az amerikai származású ütőshangszeres előadó, Danny Bain, akivel rövid utazást tehetnek a jelenlévők Ghánába, afrikai balafonja kíséretében.

Danny Bain az Amerikai Egyesült Államokban született és nőtt fel. Zenélni hazájában, Afrikában és Dél-Amerikában tanult. 2010-ben érkezett Magyarországra. Mesemondó stílusa afrikai zenei hagyományokra épül, meséket ötvöz dallamokkal és ritmusokkal a balafon kíséretében.
És hogy mi is az a balafon? Nyugat-afrikában őshonos, leginkább a xilofonra hasonlító hangszer. Ütőkkel szólaltatják meg, tehát idiofon hangszer, de tartoznak hozzá kivájt lopótök-rezonátorok – így az aerofon csoporthoz való tartozás is szóba jöhet…

Fehér Anikó

A Leskowsky Hangszergyűjtemény bemutatója március 22-én, délelőtt, a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban, a MOMkult tagintézményében.

A Leskowsky Hangszergyűjtemény honlapja: www.hangszergyujtemeny.hu
A gyűjtemény a Facebook-on: www.facebook.com/hangszergyujtemeny

További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról.

Erotikus líra és zenei improvizációk a Bettika quintettel és Horváth Kristóffal

Lány-comb közt reng a lovag lövege,
tüzes vas, öt kiló,
fekete heréje duzzadoz,
akár két ágyugolyó. Nehéz üteg lövöldözi
a törékeny erődfalat,
de feszes rugalmas alapzatú
s himbál a lökések alatt. Elisabeth jajgatva tűr,
mégis kedvére van,
hogy lágyékát kemény legény
döfi hatalmasan. […]
(Weöres Sándor)

Melyik érzés mozgatja leginkább az életünket? A vágy? A szerelem? A magány? A Kéj-est című előadás az egyik  legbonyolultabb érzelmet öleli és járja körbe bő egy órán át.

A beteljesülés, a csalódás és a vágyódás intim útjára csábítja a nézőt a Kéj-est című összművészeti előadás. Horváth Kristóf “Színész Bob” és Bakos Bettika előadásában egyfajta szerelmi utazásban vehetünk részt, ahol Weöres Sándor pajzán sorain át, Csukás István udvarlásán túl, egészen a szemérmetlenül őszinte slamig juthatunk. De itt nem csak a szövegek sikamlósak és intimek: a Bettika Quintet zenéjében a grúv és a jazz is egy hangtestté olvad. Ha pedig ez nem lenne elég, akkor Sztranyák Zsófia vizuálisan ingerli és színezi látványossá a vágy pillanatait.

A kísérleti est érdekessége, hogy tabukat dönget, lírával és hangokkal. Levetve és levetkőztetve ezzel a lélek prűd árnyait, teret engedve a játékos és intellektuális kéjnek, ami kivételesen nem fizikai értelemben transzponálódik a színpadon, hanem egy betűkre és hangokra épülő, művészeti fúzióban. Mindent a fülnek is lehetne az alcím, hiszen itt az érzékszervek labirintusába a halláson keresztül vezet az út. Gátlások nélkül, bele a sűrűjébe. A szatír slam és a pesti líra lüktetésébe.

A szerelmes és pajzán versek kortalanok. A trubadúrlíra és a lovagi költészet vágyakozása olykor még vitát is nyitott a szerelemről. Az erényeiről és a fájdalmáról, a szenvedésről és az örömről. A szerelemről, mint erkölcsi értékről, aminek a helyszíne lehet egy sötét utca, egy üres albérleti szoba, egy kocsma, egy park vagy egy ágy.  A korszakok sorra változnak, amiben férfi és nő, nő és nő, férfi és férfi eped egymás iránt. Vagy éppen nárcisztikus hévvel keresi önmaga csalhatatlan szépségét.  De ahogy Anna is, az érzés is: megfejthetetlen, örök.

Horváth Kristóf “Színész Bob” többszörös bajnok slammer, színész. Emellett a Tudás 6alom csoport vezetője, számos nívós összművészeti projekt résztvevője, a szövegtestért felel ebben az együttműködésben. Míg Bakos Bettika énekesnő és együttese a hangzásért. A Bettika Quintet számára nem új terep a versekből kiinduló zenei összhatás, hiszen Csukás István felnőtt verseivel már sikerrel debütáltak a MOMkultban. Bettika a Bob és Bobék Orchestra Toldi- és Rejtő-műsorainak zeneszerzője, improvizációs műfajokkal, szabad zenével és jógazenével is foglalkozik.
A Bettika Quintet tagjai: Bakos Bettika – ének, billentyűk, effektek, Dévényi Zoltán – gitár, Kosztolánszki Dominik – tenor szaxofon, fuvola, Mayer József – nagybőgő, Richter Ambrus – dobok.

A Kéj-est kendőzetlen bátorsággal várja mindazokat, akik szeretik a lírát, a jazzt és a slam műfaját. És azokat is, akiket érdekel egy zenére és szövegre épülő, összműveszeti kaland, a szerelem köldöke körül.

Szabó Imola Julianna

További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról. 

Gimesy Péter előadássorozatában három, 1967-ben megjelent, híres nagylemezről lesz majd szó a Lóvasúton, a következő ütemezésben:

The Beatles / Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band | február 4.
Pink Floyd / The Piper at the Gates of Dawn | március 31.
The Doors / The Doors | április 28.

1967 legendás év a popzene történetében: pszichedélia van épp, csúcson a Swinging London és az USA-ban a Summer of Love. Ekkoriban válik egyre több helyen elfogadottá, hogy a popzenének is lehetnek magasművészeti, ellenkulturális ambíciói, és előtérbe kerül az album-formátum (LP, nagylemez). Átmeneti év ez persze – minden év átmeneti, ez is –, a Procol Harum A Whiter Shade Of Pale-je vagy Louis Armstrong What a Wonderful World-je, hogy két igen különböző, máig ismert klasszikust hozzak ’67-ből, csak kislemezen jelenik meg, de jön föl a nagylemez. Ez az év Jimi Hendrix abszolút csúcséve is, ami nem tartozik ide, de azért érdemes megemlíteni, hátha valaki emiatt hallgatja meg a Bold As Love-ot – ami fantasztikus.

https://youtu.be/CWzrABouyeE

Az LP korábban, ’66 előtt, általában kizárólag kereskedelmi koncepció, a Beatles korai nagylemezeinél is össze-vissza variálnak a dalsorrenddel Amerikában, a feleslegesen hosszú időt gyakran feldolgozásokkal, kislemezre nem elég jó számokkal töltik ki a zenekarok és a kiadók. Azt szokás mondani, a Beach Boystól a Pet Sounds és a Beatlestől a Revolver azok a nagylemezek, amelyek megnyitják az ajtót a kísérletező előadó és kontemplatív zenehallgató előtt: a könnyűzene eltávolodik a tánctól és a sikítozástól valami olyasmi felé, amit fülhallgatóval, ülve, tátott szájjal kell hallgatni – pedig a sztereó még nem is lesz uralkodó 1-2 évig.

A nagylemezformát már könnyen lehet művészettörténetileg vizsgálgatni, hiszen nagy korszaka egy-két évtizede biztosan véget ért, legkésőbb a streaming saját playlistjeinek eljövetelével. Olyan rég véget ért, hogy már vissza is jött, a régi nagylemezeket drágán megveszik, körülülik, közösen hallgatják, a 17 éves unokaöcsém is „bakeliteket” gyűjt.

A lényegre térve: az előkerülő három lemez között legalább annyi a különbség, mint a hasonlóság. Mindhármat szokták a legjobb LP-k listáján szerepeltetni, és mindhárom részleteire rámondható a pszichedelikus jelző, bár valódi kapcsolatot leginkább csak egy vagy több alkotójuk jelentős LSD-használata teremt közöttük. A 3 lemezt 53 évvel később egymás után hallgatva, én inkább az „egyidejű egyidejűtlenség” benyomásával távozom. Röviden lássuk is, miért.

A Beatles albumát hagyományosan a zenekar – és a popzene – csúcsteljesítményének tekintik (bár, persze, az ellenérvek: Revolver, Abbey Road, „fehér album”), amit még az sem ront el, hogy a talán legfontosabb daluk az évből, a Strawberry Fields Forever, lemaradt róla, hogy kislemezen jelenjen meg. A kezdeti koncepciót, hogy liverpooli gyerekkorukról írjanak, hamar sutba dobták, ahogy a másik koncepció, miszerint mi itt nem a Beatles-t hallanánk, hanem a fiktív címadó zenekart, sem túl meggyőző. A mindent belengő, kísérletező szellem, a szórakoztató eklektika, a „stúdió mint hangszer” és a fő alkotók megszokott zeneszerzői és előadói tehetsége viszont nagyon meggyőző. Erről a lemezről a művelt zenehallgató nyilván mindent tud, ezért nem is jövök elő olyasmikkel, mint hogy John Lennon egy 1843-as poszter alapján írta a Mr. Kite szövegét, azt viszont csak megkérdezem: tudták, hogy a kevésbé legendás Good Morning, Good Morning végén úgy rakta sorba az állathangokat, hogy minden állat meg tudja enni az előtte levőt? Ó, Lennon. (A rockos címadó dalt egy héttel a megjelenés után már élőben játszotta Jimi Hendrix – akkor biztosan ezért került az első bekezdésbe!)

A Pink Floyd albuma ehhez képest kevésbé központi a Pink Floyd történetében, hiszen ők legfontosabb és legjobb lemezeiket 1973 és 1979 között adták ki. Ez az ő első albumuk, nagy hatásúnak mondják, a fő dalszerző, Syd Barrett, egyetlen teljes lemeze a zenekarral. Barrett távozása romló mentális állapota miatt olyan trauma volt a zenésztársaknak, amelynek hatására másmilyen zenekarrá fejlődtek és több dalban is visszatekintettek a kivált társra (a leghíresebb a Shine On You Crazy Diamond). Míg a Beatles lemeze (és a Doors-lemez is) hallgatható könnyűzeneként, a Piper esetében ez nem nagyon megy, itt inkább egy artisztikus, underground kísérlet részesei, olykor elszenvedői vagyunk, ez nehézzene. Egészen más világ, noha ugyanakkor és ugyanott vették fel, mint a Sgt. Peppert. (A Pink Floydot át is hívta vendégségbe a Beatles, hogy megnézzék a Lovely Rita felvételét. Vajon miért pont azt? Viccből?)

A Pink Floyd-lemez hangszeres részeiben nagy szerep jut az improvizációnak (mint a leghíresebb Interstellar Overdrive-ban), ami a Beatlestől teljesen idegen (ők legfeljebb a hangszalag felvagdosásával vagy a rádió csavargatásával improvizáltak), viszont a hangszeres improvizációk teljesen más, virtuózabb és sodróbb változata hallható a Doors bemutatkozó lemezén, amely egyben messze a legjobb albumuk is (az utolsó L.A. Womanig feltétlenül). Ezt az amerikai zenekar még ’66-ban vette fel, ’67-ben lett siker, megérdemelten: tele van jó számokkal, túl a nagy klasszikusokon is, mint a Light My Fire, a Break On Through vagy a The End. Megkülönbözteti a lemezt a másik kettőtől a középpontban álló, karizmatikus frontember költői ambíciója (póza?) is. Valamint az, hogy a The Doors-t a legkedvesebb túlértékeléssel sem lehetne konceptalbumnak mondani, így nem is különösebben releváns vele kapcsolatban a cikk eleji általános bevezető.

Hogy mit hoz ki mindebből az előadó, Gimesy Péter? Nyilván már Önök is nagyon kíváncsiak rá, én is az vagyok. Gimesy Pétert nem ismerem, ami jó is, mert így tudják, hogy nem a személyes ismeretség miatt ajánlom az előadássorozatát.

Teslár Ákos

További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról. 

Jérôme Li-Thiao-Té (a.k.a. J3ZZ) Réunion-szigeteki zeneszerző, hegedűművész és hangművész számára nem új a test és az improvizáció ötvözése a zenével. A lüktető és vibráló kalandba ezúttal két táncossal vág bele: Bujdosó Anna és Grecsó Zoltán számára is otthonos az improvizáció nyújtotta szabadság. Grecsó Zoltán 2008 óta működteti Willany Leó elnevezésű alkotói terét, amelyben zenészek és táncosok találkozhatnak a pillanat szabadságával, rögtönözhetnek határok nélkül. Itt új utakra engedik a képzeletüket, úgy használthatják a testüket, akár a növények, akik érzékelő antennáikkal veszik fel a környezet változásait s így reagálnak arra.

A növények energiáját befolyásolja az emberi jelenlét, ahogy az emberi test hat a növényekre. Néma és egyszeri párbeszéd ez az életről. Mitől vagyunk élőlények? A mozdulat vagy a mozdulatlanság tesz minket élővé? A hang, ami így körénk szüremlik, mikortól számít zenének? E különleges összhatás, amit a kép – fényfestés –, a tánc, a zene együttesen megalkot, milyen mértékben hat ránk? A zene és a természet közös gyökérből növekszik-e körénk? Ezek a kérdések talán most a legidőszerűbbek. Most, amikor egyre jobban veszélyeztetjük a környezetünket. Amikor percről-percre felejtjük el ezt a közös, titkos nyelvet, ami a bolygóhoz köt minket.

Aki szeretne jelen idejű lenni. Aki szeretné érezni, hogy ami élő, az miként rezonál. Aki szeretné egy különleges fúzió alkotóelemeként felfedezni a természet titkait – annak kihagyhatatlan. Egyszeri és megismételhetetlen utazás.

Szabó Imola Julianna

További cikkek a MOMkult Blog-on: www.momkult.hu/blog/
Ajánlók, tudósítások, interjúk – számos érdekesség a programokról, fellépőkről és sok másról. 

Vibrotanica | Összművészet a természettel – Improvizáció, zene, tánc, vibráló növények, fényfestés
2020. február 7-én a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban.

Bősze Ádám új sorozata 2020 januárjától Beethoven születésének 250. évfordulója alkalmából: Vihar és holdfény – Bősze Ádám előadása | 33 variáció Beethoven életére

Elveszítette a hallását, volt egy halhatatlan kedvese, szerette a jó leveseket és utálta a határidőket: Beethovennel kapcsolatban minden, de tényleg minden apróság érdekel bennünket. Jövőre, a mester születésének 250. évfordulóját elhozó esztendőben Bősze Ádám új sorozata segít majd csillapítani olthatatlan kíváncsiságunkat.

A zenetörténet nagyságai között sokféle személyiségtípusra ráismerhetünk: kedves, örök vesztest és ellenszenvesen pökhendi frátert, gyermekien ábrándos ártatlanságot és minden hájjal megkent üzletembert, bájos széltolót és lustaságra hajlamos haspókot egyaránt lelhetünk e magaslati körben. (Nevek és címek a szerkesztőségben. – L. F.) Ők mindahányan szavatolt zsenik voltak, a modern géniusz ősmintáját mégis döntően ketten képviselik közülük: Wolfgang Amadeus Mozart és Ludwig van Beethoven. Az előbbi a természet, a világ egyszeri csodájának tetszik mindörökre, míg Beethoven a természettel, a világgal dacosan megküzdő zseni prototípusává lett, döntően már élete során. Ő a polgári társaságba vajmi nehezen beilleszthető, az öntörvényű, mi több, a bogaras zseni, aki már rögvest, zilált hajviseletével is szertelen lángészként tűnt fel (e téren félreismerhetetlenül Albert Einstein előképe gyanánt).

Alighanem ez a mögöttes magyarázata annak, hogy Beethoven nemcsak a zenéjével, de a személyisége révén is lenyűgözi és kutakodásra készteti az utókort. Hiszen lassan már két évszázada vitatják zenetörténészek, biográfusok és mezei Beethoven-rajongók, hogy ugyan, melyik hölgynek a képe is lakozhatott a zeneszerző sajgó kebelének legeslegközepében. Ahogyan életének voltaképpen minden apró mozzanata és aspektusa ugyanígy felkelti az érdeklődésünket, legyen szó akár Beethoven politikai nézeteiről, akár a levelezési modoráról vagy a családi bosszúságairól. Merthogy így egyszerre csodálkozhatunk rá a géniusz kivételes egyediségére, ellentmondásokat egybefűző személyiségére – és éppígy azokra az ismerősen hétköznapi jegyekre is, amelyek mégiscsak annak a bizonyítékai, hogy közülünk való volt a titáni mester. A Sorsszimfónia vagy a Holdfény szonáta persze akkor is mindörökre a szívügyünk maradna, ha semmit sem tudnánk Beethoven kriminálisan rossz fogazatáról és arról, hogy emiatt jó pépesen szerette enni a kenyérlevest, de valamiért mégis minden kis személyes apróság és adalék csak még közelebb hozza a zseniális különcöt.

Bősze Ádám január 8-án induló sorozata, a Vihar és holdfény – 33 variáció Beethoven életére csupa ilyen fontos és talán kevésbé fontos, de bennünket csak azért is váltig érdeklő részletet tár majd fel a közönség számára. Mit, miért és hogyan tett Beethoven, amikor otthon, a színházban vagy a vendéglőben tartózkodott, amikor barátkozott, tárgyalt vagy veszekedett? A sorozat seregnyi, ehhez hasonló kérdésre ígér választ, s mivel Beethoven és Bősze nyerő párosítást ígér, már jó előre bízvást kijelenthető: szeretni fogják a hallgatók.

2020. január 8-án Vihar és holdfény – Bősze Ádám előadása #1

László Ferenc

Horváth Lili: Janikovszky humora a mai digitalizált korban is képes hatni a gyerekekre

Képzeletszínház felnőtteknek avagy éles tükör szavakból csiszolva. Kárász Eszter és Horváth Lili mindannyiunknak ismerős emberi játszmákat adnak elő Janikovszky Éva: A lemez két oldala című könyvéből. Lili három gyerekes színésznőként, feleségként és édesanyaként is ismeri ezeket a Lóvasúton is hamarosan felcsendülő férfi-női lemezeket.

Mikor született meg az ötlet, hogy színpadra állítsátok A lemez két oldalát?
– A Katona József Színházban körülbelül hat éve játszottuk először, 

egészen pontosan a Kamrában. Úgy indult, hogy egyszeri alkalom lesz, de annyira meglepően jól sikerült az előadás, hogy igen színes utóélete lett: egyre többször játszottuk, készült egy fiúverzió is belőle, sőt, utána országszerte és határokon túl is rengeteget vittük. A harmadik gyermekem születése után új kolléganők is beléptek a produkcióba: én vagyok az alaptag és olyan tehetséges kolléganők csatlakoztak vagy csatlakoznak hozzám időnként, mint Haumman Petra, Kovács Patrícia, Kovács Vanda vagy Láng Annamari.

A Lóvasúton Kárász Eszter lesz a partnered, akivel -stílusosan mondhatnánk – első Janikovszky élményeitek is megoszthattátok egymással, ugyanis olyan régóta vagytok már barátnők.
– (nevet) Valóban, Esztert gyerekkorom óta ismerem, együtt gyerekszínészkedtünk. Felnőttként a gyerekek iránti szenvedélyünk is összehozott minket: ő gyerekeknek énekel, bohócdoktorként gyógyít, én gyerekeket tanítok színészetre, valahogy mindig sikerült összefonódnia a pályánknak.

Generációk nőttek fel Janikovszky meséin, viszont ezt a felnőtt könyvét kevesebben ismerik. Szerinted sikerül megőriznie az aktualitását a történeteinek?
– Janikovszky kortalan alkotó volt. Tollár Mónika, aki dramatizálta és rendezte az előadást szinte alig húzott belőle valamit. Izgalmas, szinte monológszerűen írta meg Janikovszky ezeket a történeteit. A humora, a hétköznapisága, mint például a gyereknevelés vagy a férfi-női kapcsolatok, ugyanannyira aktuálisak most, mint gyerekkoromban. Sokszor játsszuk úgy, hogy szakértőt hívnak a szervezők, előadjuk a monológokat és utána átbeszélik a nézőkkel a látottakat. A mostani fellépés nagyon különleges lesz, ugyanis elképesztő ruhakölteményekben állunk színpadra: Aurora FolkGlamour, vagyis Nemeth Hajnal Aurora népi motívumok tartalmazó darabjai még különlegesebb vizualitást adnak annak az izgalmas térnek, amit a Lóvasút ad számunkra.

Mikor találkoztál először Janikovszky történeteivel?
– Még mindig látom és hallom, ahogy édesanyám (a Kossuth-díjas Tordai Teri – a szerk.) olvasta nekem őket esténként. Magam is rengeteget forgattam a két nagyobb gyermekemnél, most pedig lassan a legkisebb is belenő, úgyhogy újraolvashatom ezeket a kedves meséket. Janikovszky Éva ereje szerintem abban rejlik, hogy a humora a mai digitalizált korban is képes hatni a gyerekekre.

És mi a helyzet A lemez két oldalával? Az mennyire aktuális már nálatok?
– Nagyon, hiszen a 14 éves nagyfiam pont kamaszkorát éli és ott már visszaköszönnek ezek a történtetek, beszélhetnék itt például a rendszeres rendetlenségről a szobájában. (nevet)

Az előadás műfaja: egy óra nevetőizom tréning. Szerinted szeretnek a nézők nevetni ezeken a mindenki számára ismerős élethelyzeteken?
– Déjà vu érzésük van leginkább. Végletes, mert néha nagyon veszik a humort, és végig nevetik az előadást, de néha egy inkább csöndesebb közönség fogad minket, akik bizony komolyan elgondolkodnak a látottakon.

Nevessünk vagy sírjunk a problémáinkon?
– Mindkettő jó, de a bevezetőben is elmondjuk, hogy ezek nagyon ismert lemezek: vagy a szomszéd lemezei, vagy a sajátunk. Magunkra ismerünk ezeket hallgatva és szerintem nyugodtan kacagjunk együtt a problémáinkon egy önfeledt estén, az senkinek se árthat. Harminctól felfelé mindenkit érint, hiszen addigra már házas az emberek nagy része és akár már gyerekük is van. Persze ez nem azt jelenti azt, hogy a huszonévesek ne jöhetnének kicsit edzeni a későbbi kihívásokra.

Kovács Szilárd

Kiemelt fotó: Emmer László

Kalmus Felicián: Annyit akarok, hogy élvezzük együtt a világot

A jóképű csellóművész a legnagyobb klasszikusok mellett filmzenéket, népdalokat, és saját szerzeményeit adja elő november 9-én este 7 órakor a Lóvasúton. A világszerte ismert művész stílusa senkivel össze nem téveszthető, zenei sármja játszi könnyedséggel nyitja meg még a szkeptikus hallgatók szívét is a komolyzene irányába.

Mit hallhatnak tőled az érdeklődők november 9-én este a Lóvasúton?
– A classical crossover világát hozom magammal, amit már megszokhattak tőlem a hallgatóim. Lesznek benne klasszikus zenei kapaszkodók, de nyilván ez egy olyan egyedi világ, ami a fejemben született meg, pont ettől lesz különleges élmény azoknak, akik eljönnek.
Az akusztikus csellóé lesz a főszerep az esteden, a megszokott hangszerelések mellett!
– Nagy izgalommal is tölt el, hogy pont egy ilyen helyen játszhatok, mint a Lóvasút. A tizenkettedik kerületben születtem, és utána is éltem errefelé. Mindig megcsodáltam ezt az épületet, archív fotókon láttam, hogy mennyire szép volt régebben. Nagyon örülök, hogy az utolsó pillanatban meg lett mentve és nem lett az enyészeté.
A munkáidat hallgatva azt mondhatnánk: te vagy az a zenész, aki -lazábban fogalmazva -trendivé teszi a komolyzenét. Honnan jött az ötlet?
– Igazán kedves gondolat. Nem volt tudatos, egyszerűen én ilyen vagyok: eszméletlenül szeretem azokat a lehetőségek, melyekkel ki lehet egészíteni a klasszikusokat és modernebbé, vagy még inkább a sajátomé tenni azokat. A Zeneakadémián diplomáztam, a legkomolyabb csellóversenyeket játszottam el, de közben mindig égett bennem a vágy, hogy kimozduljak az adott keretek közül. Nem kötelező trendivé tennem a műfajt, csak annyit akarok, hogy élvezzük együtt a világot. Ezt az édesapámtól tanultam, aki a mai napig szaxofonozik. Erre sokan azt mondanák, hogy ő könnyűzenész. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: mi a komoly és mi a könnyű? Ha beletesszük szívünket lelkünket, akkor az bárhonnan is nézzük komoly. Az igényességen van a hangsúly, az pedig nem műfajfüggő.
A „könnyű” műfaj ellenére mennyire volt jelen a „komoly” zene az életetekben?
– Születésemtől kezdve! A testvéreimmel teljesen mindegy volt, hogy egy jazzlemezt rakott fel apu vagy Csajkovszkijt. Az egész gyerekkorom ezzel telt, mentem vele, amikor csak tudtam, akár ha a Big Banddal játszott, akár ha a stúdióban dolgozott. Pont ez az eklektikusság tett igazán nyitottá: bármit meghallgatok és hagyom, hogy lenyűgözzön a zene: legyen az egy tizennyolcadik századi zongorajáték vagy egy tavalyi elektrosláger.
Ahogy beszélgetünk azt érzem, a pörgés és az újítás alapbeállítás nálad!
– Igen, van benne valami. Megyek, pörgök, megvan a lendületem. Szerintem lassú és visszafogott műsort még nem állítottam össze. Szeretem felturbózni a klasszikus dallamokat, de az erős dinamikát néha kicsit meg kell szakítani egy pihentetőbb, léleknek kedvesebb dallammal. Ez olyan, mint amikor felfutunk egy kilátóba, majd picit megállunk és gyönyörködünk a tájban.
2019-ben sajnos a fiatalok számára a komoly zene, mint kifejezés felér egy szitokszóval.
– Pedig nyugodtan jöjjenek el ők is. Ha valaki ezt olvasva is azon gondolkodik, hogy vajon mi lehet ez amit én csinálok, akkor menjenek fel a kedvenc zenei megosztó oldalára, ahol rövid felvételeken meghallgathatják, mi is számomra a zene. Viccesen mondhatnám, hogy nem fogja felkötni magát az unalomtól, ha meghall egy keringőt, hiszen Ed Sheeren Perfect című száma is egy keringő. Nem beszélve a filmzenékről: feltenném nekik a kérdést, hogy az Indiana Jones vagy a Star Wars dallamai komoly vagy könnyűzenék? Könnyűnek túlságosan igényesek és kidolgozottak, de komolyzenének meg túlságosan új? Hogy is van ez? Emlékszem az egyik meghatározó zenei élményem volt, amikor meghallottam a Mátrix című sci-fi dallamait: ahogy a kórusművekre jellemző hangzásvilágot vegyítették az elektromos zenével…eszméletlen!
És mi a helyzet a komolyzenét kedvelőkkel?
– Tőlük kapom a legjobb véleményeket. Sokaknak változtattam meg a hozzáállást a zenéhez, nem lankadt a figyelmük a koncert alatt és be tudták fogadni ezt a modernebb hozzáállást: bátran használok elektromos mintát, vagy változtatok a megszokott szerkezeten, hiszen ahogy őket is, magamat is szeretem lázban tartani.
Mi a helyzet a kritikákkal?
– Nagyon örülök nekik, én pont az a zenész vagyok, aki nem szereti ha agyondicsérik, mert abból nem tudok tanulni. Persze attól még jól esik – nevet, majd folytatja –:
– Sokan vannak, akik lehúznak vagy másképp látják, amit csinálok. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen mindenki a saját kultúrája alapján tud ítélkezni és alkotni, én is csak ezt tettem. Nem tudok mindenkinek megfelelni.
2018 nyarán Great GreatGrandma címmel jelent meg első önálló albumod, melyen mindenki által ismert népdal motívumokból ihletet merítve készítetted el saját bátor, és korszerű feldolgozásaid. Az album mottója: Ükanyám dalai az én világomban. Mi a következő?
– No2 lesz a címe, pont tegnap küldtem el a végleges zenei anyagot. Ezen szigorúan classical crossover szerzemények kerültek fel, két vadonatúj művel. Egy darab feldolgozás se lesz rajta, mind saját szerzemény, kivétel egy, amit Hrutka Róbert írt nekem.
Végezetül: miért van szükségünk a zenére szerinted  a mai világban?
– Ha szép a zene és van mondanivalója is olyan, akkor egy szebb élményt, világot hagy maga után, inspiráltabbak lesznek az emberek.

Kovács Szilárd

Kalmus Felicián november 9-én 19 órától játszik a Lóvasút Peronján, jegyek elővételben a lovasut.jegy.hu oldalon és a MOMkult jegypénztárában kaphatók.

(fotó: https://www.instagram.com/randomcello/)

Az Omnibus – Zene komolyan mindenkinek!  koncertsorozat október 12-én nagy sikerrel elindult a Lóvasúton.

A Surján-testvérek vonós triója ismert és kevésbé ismert klasszikus zenei műveket játszik minden alkalommal más vendégművésszel. A legkisebbek babaszőnyegen hallgathatják a szép muzsikát, a kicsit nagyobbakat pedig zenepedagógusok várják, hogy a szülők is nyugodtan figyelhessenek a koncertre. 

Ízelítő a programból:

Következő alkalmak:
január 4.
február 15.
március 14.
április 4.
május 10.

A részvétel 300 Ft-os regisztrációs jegy vásárlásához kötött.

Várunk minden érdeklődőt!

Az november 20-i Bősze Ádám: Nagy zenészek, nagy szerelmek előadásra korlátozott számban jegyek még 2000 Ft-os áron elérhetők a galériára.
Az esten Mendelssohn kerül Peronra.

Várunk minden érdeklődőt!

További időpontok:
2019. december 28. Mozart
2020. január 20. Wolf
2020. február 6. Schumann
2020. március 18. Britten
2020. április 22. Liszt
2020. május 14. Mahler
2020. június 3. Beethoven

A Surján-testvérek október 12-i családokat is invitáló komolyzenei koncertjére minden jegy elkelt.

A programot minden hónapban meghirdetjük, legközelebb november 30-án, 17 órától várjuk az érdeklődőket.

Regisztrációs jegyek itt vásárolhatók.