Zugliget régen

A Lóvasút online sorozatában régi képeslapokat, cikkeket, érdekességeket gyűjtünk össze Zugligetről, és osztjuk meg a Lóvasút Facebook– és Instagram-oldalán. 

Hallott már az Angolkisasszonyok templomáról? Mennyibe került egy út a Zugligetbe közlekedő lóvasúton a pálya nyitásakor? Hogy élték meg a régi idők járványait a környéken? A következőkben többek között ezekre is választ kaphatnak, eddig megjelent posztjaink alapján készült válogatásunkból. Az anyagok összeállításában külön köszönjük a segítséget a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény munkatársainak, a képeslapok rendelkezésre bocsátásáért pedig Viczián István zugligeti lakosnak tartozunk köszönettel!

Magyar Lexikon XVI. kötet, Vezére-Zsuzsok, (Budapest, 1885)

A “Zugliget” szócikk az 1885-ös Magyar Lexikonból. A Lóvasút ma már egy rendezvényközpont, de ezt leszámítva minden változatlan.

A XVIII. század végétől a pest-budaiak legkedveltebb hétvégi kirándulóhelye gyönyörű fekvésének és egészséges éghajlatának köszönhetően a Zugliget volt. A XIX. században egyre több nyaralónak szánt villa is épült a környéken.
A több ezer kiránduló és a szép táj remek lehetőséget jelentett az amatőr fényképészeknek.

A Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény archívumából

Ebben az időszakban még nem volt közvilágítás, ezért a kirándulók alkonyatkor legkésőbb haza kellett, hogy induljanak. Jó időben ezzel nem volt gond, viszont esőben rettenetes volt hazajutni a sárban, felhőszakadások során nem egyszer előfordultak halálos szerencsétlenségek.
„Az első osztályba azok tartoznak, kik hiúságból mennek sétálni, hogy szép ruhájukat mutogassák; a második osztályba a tudósokat lehetne tenni, kik mozgás és emésztés kedvéért sétálnak: a harmadik osztályban végre az élni szeretők vannak s ezeknek végcéljuk a mulatás, evés, ivás. — Olyanok a pestiek, mondja tovább, mint egy nagy nyugtalan szittyacsapat; megszállják kicsapásaikkal a szomszédságot, a Zugligetet, Laszlovszkyt, Miksaárkát, a Szép Juhásznét, Svábhegyet, Mária-völgyét. A főútirány a Zugliget. Mint minden pompateremnek egy csarnoka szokott lenni, hol a vendégeket cipős és nemcipős cselédek fogadják, felsőruháit elszedik stb., úgy a Zugligetnek is van csarnoka, t. i. a Laszlovszky-major.” Garay János írása 1837-ből.

 Mivel a népszerű kirándulóhely közúti fogatokkal esőben, sárban, a kiépítetlen úton nehézkes volt, ezért végül gróf Festetich Béla és vállalkozó társai 1867-es indítványával indulhatott meg a budai Lánchídfőtől induló lóvasút vonalának kiépítése.

Képeslap Viczián István gyűjteményéből

1868. június 30-án kezdődött a menetrendszerinti közlekedés. A társaság hirdetése szerint a Lánchídtól reggel 5-től esti 9-ig, Zugligetből reggel 6-tól este 10-ig indult kocsi. Üzemkezdettől délelőtt 10 óráig, majd délután 3 órától estig negyed-, a köztes időben félóránkénti közlekedés volt érvényben. Csak egyszintes, kétfogatú zárt és nyitott kocsik jártak Zugligetbe. Utasai két kocsiosztály közül választhattak, elsőn kezdetben 21, másodosztályon 16 krajcárt kellett fizetni egy útért.

Megnyitása napján 1496-an utaztak rajta, első teljes hónapjában több mint 42 ezren. Ősszel lecsökkent forgalma, voltak olyan telek, amikor teljesen le is állították a közlekedését.

Képeslap Viczián István gyűjteményéből

A zugligeti vonalon kereszttalpfákon nyugvó Vignol-vágányokon jártak a lóvasúti kocsik. A vágányokat általában makadámmal, terméskővel vagy kockakővel burkolták. Ahol csupán a lovak jártak a sínek között, 15-20 cm vastag zúzottkő alapon makadám rendszerű „lójárda” készült.

Forgalmának emelkedésére a fogaskerekű vasút 1874. június 24-i megnyitása hatott vonzerőként.
A kocsik zöld színűek voltak, pályaszámuk fehér, a társaság cégjele kezdetben Buda város címerével aranyszínű volt.
 

Képeslap Viczián István gyűjteményéből

Az autók, villamosok városi megjelenéséig a ló kizárólagos szerepet kapott a közúti forgalomban. Közúti vasúti kocsik vontatására a Budai Közúti Vaspálya Társaság 1873-ban 112 lóval rendelkezett.  Új vonóerőt csak „próbajárat” után vásároltak meg.
A vállalat kötelékében 1879-ben 658, 1895 végén 1042 lovat írtak össze. Egy ló napi átlagban 25-27 km utat tett meg.
„Üzemanyaguk” zab és széna, alomként szalmát kaptak.
A vasút személyzetéhez lovászok mellett állatorvos is tartozott.
A zugligeti vonalnak több nagy lejtésű szakasza is volt, a legnagyobb 50 %-os a Szarvas fogadónál. E részeken, valamint a Pestről érkező kocsik a Margit hídon előfogatokat vettek igénybe. A hídon egylovas, Zugliget felé kétlovas előfogatot alkalmaztak.

Képeslap Viczián István gyűjteményéből

1896-tól a Zugligetet a belvárossal villamos kötötte össze, az itt látható képen az előtérben a Zugligeti út és a villamos, mögötte az akkoriban még nagy területet borító szőlősök, hátrébb pedig a Szarvas Gábor út, melyen villák és nyaralók sora állt.

Képeslap Viczián István gyűjteményéből

Természetesen a lóvasút végállomásról, később villamos megállóról, is számos korabeli kép, képeslap található. A lóvasút végállomás 1885-1886-ban épült, majd a század végétől már villamos járt fel ide. Az épületben a várótermen túl posta és trafik is működött.

Az angolkisasszonyok katolikus női szerzetesrend a XVII. században jelent meg először az országban, hivatása az oktatás és nevelés. A XIX. század második felében a budapesti házfőnöknőjük Almásy Mária volt, az ő vezetésével vásárolt a rendház egy nagyobb birtokot a zugligeti Laszkovszky-családtól, melyen először kápolna, majd neoromán-neogótikus stílusú templom (ma a Zugligeti Szent Család Plébánia) épült dr. Hültl Dezső tervezésével. Az épület az írországi Rathfarnhami mintájára készült. A templom belső felépítése jól tükrözi a XX. század elejének újító vonásait, miszerint a főhajó hangsúlyos, szinte eltörpülnek mellette a kis mellékhajók. A templomnak egyetlen hatalmas szentélye van, melyet Közép-Európa legnagyobb mozaikalkotása díszít, mely a titulusnak megfelelően a Szent Családot ábrázolja.
A templom mellett található Congregatio Jesu Idősek otthona továbbra is az angolkisasszonyok rendjéhez tartozik.

Jókai Mór, Vasárnapi Újság, 1885. szeptember 9.

Végül mi sem lenne aktuálisabb téma, mint a járvány, amivel Budapesten sem idén először találkoztak az itt élők. Azonban úgy tűnik, hogy a Hegyvidék különösen szerencsés volt az érintettség szempontjából. “Tudni kell azt, hogy a Svábhegyen nincs kolera, nincs influenza – és nincs pletyka. Ez az Eldorádó, ahol minden szabad. Csak dolgozni nem szabad.” (Jókai Mór, Új Idők, 1899) A témában bővebben ajánljuk Földváry Gergely, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének cikkét, amelyet a Hegyvidék Újságba írt.

 

 

 

 

Forrás: Helytörténeti Gyűjtemény “Zugliget története” című kiállítása, Arcanum Digitális Tudománytár, Zugligeti Szent Család-plébániatemplom honlapja, Magyar Katolikus Lexikon, Wikipedia

 


Blog | Info

COVID infó

Tisztelt Látogatóink! Meghirdetett programjainkat, rendezvényeinket a jelenlegi járványügyi rendelkezésekkel összhangban, az alábbi szabályozások mentén tartjuk...

Újranyitás

Tisztelt Látogatóink! Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy 2020. július 1-től a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont egyes...

KÖZLEMÉNY a koronavírus kapcsán

Tisztelt Látogatók! 2020. március 11-én Magyarország kormánya betiltotta a tömegrendezvényeket a koronavírus-járvány terjedésének minél hatékonyabb...