A tudományok és a technológia egyre gyorsuló fejlődésének köszönhetően az emberi élet meghosszabbítása, -elvben korlátok nélkül-, úgy tűnik, belátható közelségbe kerül. Az örökélet a legnagyobb ígéret, mert legkomolyabb félelmünktől szabadít meg, ám komolyan át kell gondolnunk az ebből következő társadalmi változásokat is, amelyek szintén a küszöbön állnak. Az ember nem is gondolná, hogy mennyi minden átalakul a családtól kezdve a munkaerőpiacon át, a nyugdíjrendszeren, a biztosításokon, a jogrendszeren keresztül, egészen az időszámításig… Megannyi váratlan és hajmeresztő perspektíva. Annyi időt nyerünk, hogy elképesztően megnő vele a vesztenivalónk. A fő azonban, hogy a humorérzékünket ne veszítsük el!
Az Újratölthető zenés futurológiai pamflet, amely a kortárs tánc, a verbalitás, a humor és az irónia eszközeivel vizsgálja az emberiség egyik legrégebbi vágyát: a halál legyőzését. A két előadó játékos, mégis filozofikus párbeszédet folytat egy lehetséges jövőről, ahol a testek cserélhetővé, az emlékek újratölthetővé, a személyiség pedig akár újraírhatóvá válik.
A technológiai fejlődés és a mesterséges intelligencia korában a darab azt a kérdést is felteszi: mi marad egyedülállóan emberi akkor, ha minden optimalizálható, javítható és újraindítható?
Ha az élet maga is egy szolgáltatássá, a hosszú élet pedig a fogyasztói kultúra új végső céljává válik: vajon az örök élet valóban az emberiség legnagyobb vívmánya lesz, vagy éppen a legcsábítóbb illúziója?
Az Újratölthető Aldous Huxley Szép új világ című művének kérdésfelvetéseihez kapcsolódva egy olyan jövőt vizsgál, ahol a kényelem, a biztonság és a végtelen élet ígérete mellett újra fel kell tennünk az alapvető kérdést: mit jelent embernek lenni?
Alkotók:
Koreográfia: Juhász Kata
Zene: Tijana Stankovic, Márkos Albert
Libretto: Lóky Tamás