Fő genyó és Szent József, Chaplin

Mitől színház a színház, számít-e a pénz, Louis Armstrong a gimnázium színpadán – kérdéseinkre Mátyássy Bence, a be happy című előadás rendezője és szereplője válaszolt.

LVST: Színházat talán bárhol lehet csinálni. Mi az a 3-4 dolog, ami szerinted feltétlenül szükséges egy előadás létrejöttéhez? Mitől lesz színház a színház?

Mátyássy Bence: Az első: színészek. Második: közönség. A harmadik: jó, ha van egy motor. Egy elhivatott valaki, egy vezető típus, aki viszi előre a dolgot, összetart, és a közös célra fókuszál. Mint Buster Moon, a koala a Sing című animációs filmben. Ő nagy példaképem. A negyedik a pénz. Egy ideig megy nélküle, de csak egy ideig. Az ötödik: sok szerencse, jókor lenni jó helyen.

LVST: Mi az első (vagy legfontosabb) színházi élményed?

MB: Az első, amiben szerepeltem, a bátyám rendezése volt, 9 éves koromban. Az angyali üdvözletről írt egy jelenetet, és a szüleinknek adtuk elő karácsonykor. A bátyám volt az angyal, öcsém Mária, én pedig Szent József. Körülbelül ugyanekkor ugyanő fődíjat nyert egy országos meseíró pályázaton, a Hová tűnt a 4.Z.? című művével. Ezt a Soproni Petőfi Színházban egy diákszínjátszó csoport elő is adta a díjátadón. Nagy élmény volt, és máig emlékszem konkrét jelenetekre. Nem volt semmi díszlet, csak szereplők, hátizsákok és pár hangszer. A sztori szerint a 4.Z. osztály egyszer csak az afrikai szavannán ébred fel. Tökéletes volt az illúzió. Én is szeretem az ilyen egyszerű, de nagyszerű színpadi megoldásokat, és a zene folyamatos jelenlétét egy előadásban.
Később, már a Városmajori Gimnáziumban Hook kapitányt játszhattam egy szintén a bátyám által rendezett Pán Péter-parafrázisban, amit a végzősöknek adtunk elő ballagáskor. Imádtam. Fő genyó lehettem, a tanárok voltak a kalózok, én parancsolhattam nekik. A végén elénekeltem Wendynek és Péternek Louis Armstrong What a Wonderful World-jét. A bátyám, Mátyássy Áron pedig azóta filmrendező lett.

LVST: Mit keresel, amikor színházat csinálsz, vagy éppen színházi előadást nézel meg?

MB: Színházcsinálóként az ember érdekel: hogy boldogul a kisember a világban, milyen hétköznapi drámák alakítják a mindennapjainkat, milyen kicsinek tűnő, de nagy dolgok történnek velünk. Születhet-e például musical abból, hogy egy iskolás gyerekét egyedül nevelő anya nem tudja befizetni az összes csekket, csak kettőt a hatból?
Nézőként az a fontos, hogy hasson rám az előadás, hogy ne legyen unalmas. Minden műfaj érdekel. Opera, musical, próza, báb, tánc, cirkusz – minden jöhet. Ilyenkor igyekszem a mezei néző szemével befogadni az élményt, de közben a szakmai énem drukkol és próbál tanulni a kollégáktól.

LVST: Mi volt a legemlékezetesebb helyszín, ahol színházi előadást láttál?

MB: Kilencvenes évek eleje, Balaton-felvidék, Szent György-hegy. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium egyik osztálya eljátszotta Jézus passióját húsvétkor. Egy tisztáson kezdődött a történet, majd a keresztút az erdőn keresztül vezetett föl a hegytetőre, ahol tényleg fel lett állítva a kereszt, rajta a Jézust játszó sráccal. Én ott nőttem föl, a hegy lábánál található Kisapáti faluban. A kereszt még évekig állt a hegytetőn, a kertünkből pont látni lehetett.
Talán éppen ebből az élményből kifolyólag érdekel egyre jobban a természeti színház.
Ahol a természet a díszlet, nincs hangosítás, természetes fények vannak, és éppen ezért a színészi játék van a középpontban. Mostanában olyan előadás létrehozásával kísérletezek, ami egy kirándulás vagy erdei séta során történik meg. A Covid-járvány és a természet szeretete is efelé terelt. A sötét színháztermek és a sok szembesütő reflektor után felszabadító érzés a szabad ég alatt, a természetben játszani.

 

be happybehappy 02
(burleszk egy felvonásban)
benoit produkció, rendező: Mátyássy Bence, játsszák: apa és lánya

Két magányos lélek találkozik, egy felnőtt és egy gyerek. Nonverbális mozgásszínház, burleszk, karácsony és Száncsengő, I love you és habos sütemény.
Az előadást Chaplin: A kölyök című filmje inspirálta.
Főszerepben apa és lánya: Mátyássy Kála Cecília és Mátyássy Bence
koreográfus: Erdőfi Anna
tér/jelmez: Fábián Réka Margit
rendező: Mátyássy Bence

Még több infó és jegyek: https://lovasut.hu/programok/be-happy-8/

Színházi grund Zugligetben
A színház máshol van – ne csak a színházban keresd! Nézz előadásokat a Lóvasúton – exkluzív darabok novemberben és decemberben a hegyvidéki erdőszélen, a 19. században épült Lóvasút felújított épületében – kívül a belvárosi nyüzsgésen, közel az erdőhöz, a 12. kerületben. Megéri feljönni!

Az összes színházi előadásért a Lóvasúton katt ide: https://lovasut.hu/mufaj/szinhaz/

Szöveg: G. Szabó Sarolta
Fotó: Csüllög Ateh Eszter

Krapek válaszol

Valódi jelenlét, emberi pillanatok a színpadon, nyitottság – kérdéseinkre Georgita Máté Dezső, a Krapek című darab főszereplője válaszolt.

LVST: Színházat talán bárhol lehet csinálni. Mi az a 3-4 dolog, ami szerinted feltétlenül szükséges egy előadás létrejöttéhez? Mitől lesz színház a színház?

Georgita Máté Dezső: A legfontosabb a jelenlét. A legegyszerűbb módon is, mármint ténylegesen ott lenni. Ezt az elmúlt egy évben megtapasztalhattuk. Az online színház számomra nem színház. Másrészt bátorság tényleg jelen lenni. Színészként: nap nap után belerakni az idegrendszeremet, a gondjaimat, az örömeimet egy-egy előadásba, és figyelni a partnerre, az Ő idegrendszerére, az Ő gondjaira, örömeire. Nézőként: tényleges befogadó jelenlét. Nyitottság. Ezektől lesz élő a dolog.

LVST: Mi az első (vagy legfontosabb) színházi élményed?

GMD: Erkel Színház, gyerekbérlet, János Vitéz. Nem is maga az előadás, hanem Haumann Péter franciakirály-alakítása. Olyan energiát és életet hozott be a színpadra, hogy csak ámultam.

LVST: Mit keresel, amikor színházat csinálsz, vagy éppen színházi előadást nézel meg?

GMD: Embereket. Mármint valódi emberi pillanatokat. Egyik kedvenc előadásomat Berlinben láttam. Színházi építőkről szólt, a saját életükről beszéltek – szeretnék egyszer egy ilyesmi előadást csinálni.

LVST: Mi volt a legemlékezetesebb helyszín, ahol színházi előadást láttál?

GMD: Az SzFE Szentkirályi utcai épületének udvarában volt egy Zsótér-vizsga, a Peer Gynt, Ibsen drámáját játszották. Ott nagyon jól használták a helyszínt.

 

Krapek
FAQ Színház – benoit produkció

image4„Rákérdezek az életre, de eszem ágában sincs úgy tenni, mintha tudnám a választ.” J. D. Salinger
A Zabhegyezőből ismert 16 éves Holden most a Lóvasúton keresi a húgát. És beszél. Magáról, a világról. Helyspecifikus monodrámában Salinger kultikus regénye, középpontban egy lázadó hőssel – vagy egy meg nem értett zsenivel.

A szövegkönyvet Gyepes Judit fordításának felhasználásával Georgita Máté Dezső és Ördög Tamás írta.
Holden Caulfield szerepében: Georgita Máté Dezső
Jelmez: Giliga Ilka
Rendező: Ördög Tamás

Még több infó és jegyek: https://lovasut.hu/programok/krapek-zabhegyezo/

Színházi grund Zugligetben
A színház máshol van – ne csak a színházban keresd! Nézz előadásokat a Lóvasúton – exkluzív darabok novemberben és decemberben a hegyvidéki erdőszélen, a 19. században épült Lóvasút felújított épületében – kívül a belvárosi nyüzsgésen, közel az erdőhöz, a 12. kerületben. Megéri feljönni!

Az összes színházi előadásért a Lóvasúton katt ide: https://lovasut.hu/mufaj/szinhaz/

Szöveg: G. Szabó Sarolta
Fotó: Cseke Tamás

Ott akarunk lenni

Játsszunk el a gondolattal… hisz gondolattal játszani el jó! Ülünk egy koncertteremben, ölünkben egy műsorlapot szorongatunk, amin Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz és Cziffra nevei olvashatók. Dobogó szívvel várjuk a kezdést. Nem tudhatjuk még, hogy az első traktus felcsendülése következtében való izomi lélekérzet rántja hátra a fejünket először, vagy a műsorközlő középretippenése rángít egyet még a vállunkon, de a csodatürelmetlenség már nagyban meghatározója apró lélegzetvételeinknek, az utolsó teremi köhhintések már fülpirítóan fülledt véráramként járják át a testünket. 

 

De hm! Legyünk kicsit forradalmian formabontók! Játsszunk el azzal a gondolattal is, hogy a papírunkon lévő nevek nem múltidejűségükben, hanem hús-vér jelenségükben várakoznak a művészöltözőkben nem több húszméter távolságban tőlünk. Történelmi pillanat érződik a megállt levegőben, amiben az audiensz falon innen, és a zsenik falon túl ajtórésnyi egyesülésében élhetnek e percekben. Az ember tátott szemmel és nyílt szívvel húnyt pilláján át várja a pillanat robbanását.

És íme! Bősze Ádám kézenfogva vezeti be Maria Callast a színpadra, hogy Horowitz és Cziffra négykezesével kísérve, Paganini elsőhegedűsi minőségében, Toscanini vezényletével, Liszt friss hangszerelésében szólaltassa meg azt az egy művet, ami miatt a világ teltháza gyűlt össze ezen az estén. 

A hatás nem múlik. Nem tud múlni, még akkor sem, mikor döbbenünk a gyönyörű álomból elő. 

És lélekfülünkben mindőjük zsenije egyként szimfoniál tovább…

Ezt a mámor-érzést biztosítani nem, de villanásokat az alkotózsenikről Bősze Ádám, a Cziffra György-emlékév során bemutatott Forradalmi etűdök című sorozatában mindenképpen tudunk. Mindeddigiekkel együtt büszkeség olvasni a Cziffra Fesztivál szervezésében, és a MOMkult és a Lóvasút együttműködésében létrejövő hét részes szériának műsorlapján a fenti nagyságok neveit: 

Szükséges-e a forradalom a zenében? Szükséges-e ledönteni a falakat, átlépni a határokat ahhoz, hogy maradandót hozzunk létre? Nos, ahelyett, hogy zeneesztétikai sorozatot indítanánk inkább annak járunk utána, a kortárs hangversenykritika szerint mennyire volt forradalmár előadóművész Paganini, Liszt, Rahmanyinov, Toscanini, Callas, Horowitz vagy Cziffra? És ha igen (eláruljuk, ez a helyes válasz), akkor miben rejlett mindent elsöprő lendületük, játékuk, művészetük újdonságereje? Többek között ezekre a kérdésekre keres választ Bősze Ádám legújabb szórakoztató zenetörténeti sorozata.

 

___________

fotó: Mátyássy Jónás
#Cziffra100
Cziffra Fesztivál
kiemelt szponzor: 
MVM Zrt RGB emblem NS